Izmir első felvonás

2011.11.09. 10:01

 Sziasztok!

Tegnap reggel megérkeztem Izmirbe! Miután Seyhan reggel elfuvarozott Tarsusba a reptéri buszhoz, felszálltam az Izmiri repülőre és egy és egy negyed órával később landoltam az Izmiri Adnan Mendres reptéren. Háromnegyed óra és egy sajtos perec után felszálltam a 202-es számú autóbuszra ami a Göztepe kompmegállóig vitt, ahol találkoztam vendéglátómmal Suleymannal. :) A srác nem csak a régi oszmán szultánok nevét viseli, hanem télleg ász kölök. Megszereltük a defektes kerekét a bicaján és nekivágtunk a városnak. Megnéztük a liftet, amit 1970-ben építettek és még most is tök jól működik, felvisz egy viszonylag magas pontjára a városnak, ahonnan nagyon szép a kilátás. Aztán bementünk a belvárosba megnéztük az óratornyot meg megpróbáltuk bejutni a bazárba, de mivel bayram van, mindenki ott volt és biciklivel lehetetlenség volt megmozdulni a tömegben szóval továbbtekertünk és megnéztük helyette az Atatürk múzeumot, meg üldögéltünk kicsit a tengerparton. Nagyon megszerettem ezt a várost, bár ez lehet annak is köszönhető, hogy végre bicajozhattam, mert mér nagyon hiányzott a kerékpár. Az Atatürk múzeum igen szép volt, de nem volt túl interaktív, szóval elolvastuk az infokat, megnéztük a csudaszobákat, majd kijöttünk, de legalább ingyenes volt. Este bevásároltunk és főztem egy körris csirkét, ami igen jól sikerült majd megnéztük a Kaybedenler Külübü című filmet, amin nagyon jól szórakoztam. 

Konklúziók:

1. Izmirben biciklizni jó.

2. Nem szeretem a hatalmas hömpölygő embertömegeket, de jól lehet portréfotózni bennük.

3. Imádom a gránátalmát. :)

Na csókoltatlak titeket! Zárásul Coldplay: U.F.O.

 Szerb busztok (bár lehet stílusosabb lenne Dolmus sztok-kal köszönni :D)

A helyzet a következő, kevés dolgon kívül nem történik itt az égvilágon semmi. A kevés dolgok:

1. Megfáztam. Köhögök és vááá!! Mi lesz otthon ha itt a 30-18 fokba átmenve megfagyok?

2. Zarjával és Mariával felfedeztük Kazanlit, ami körülbelül azt jelenti, hogy bementünk a két utcába ahol találtunk 5 szupermarketet egy postát és 4 kocsmát. Nem történt semmi különösebb a "városközpontban", úgyhogy ezt most nem részletezem.

3. Tegnap este Seyhan egyik kolegájánál voltunk "családlátogatáson". Azért tettem idézőjelbe, mert csak a házigazdi volt otthon. A fiai egyetemen, az asszony meg az unokahúgának segített szülni éppen :D. Megittunk egy teát és mesélt a török tradíciókról, amiknek a 97%-val már amúgyis tisztában voltam. Viszont itt is volt hatalmas plazma tévé a nappaliban. Ez amolyan kötelező kellék szerintem, ami viszont durva, hogy itt a konyhában is volt egy 3/4 akkora mint a nappaliban :D. Lehet, hogy itt a társadalmi helyzet bemutatására a plazma tévét használják? Aki gazdagabb annak lehet, hogy a WC-ben is van?? :O A végén azonban nagy meglepetésünkre kiosztotta mindenkinek a Korán angol változatát. Gyönyörű szép! Nálam lehet megnézni, ha hazaértem. A megtekintési díj 2 líra ehehehehe. :D. Aztán hazafelé Alicannal meg Borissal jöttem. Alican úgy vezet, hogy lehet többet nem ülök autóba :D. NA jó nem... de azért tényleg elég szlalomos érzésem volt a mersini forgalomban az autókat kerülgetve, és ha éppen nem sikerült kikerülni valakit, előfordult hogy a járdára(ami egyébként elég széles volt) felmenve sikerült kikerülni egy egész csapatnyi autót. 

Ezen kívül az égvilágon semmi nem történik. Mindig megbeszéljük, hogy csinálunk valamit, aztán persze nem történik semmi. Mindenki ül a gép előtt vagy bemegy Mersinbe. Az a vicces ebben, hogy elvileg a projekt végén kéne csinálnunk valami nagy durranást. Na mi már káb húsz dolgot kitaláltunk, elkezdtük végrehajtani, aztán úgy ahogy van megállt az egész projekt. Pl. kreatív wörkshop, teknőcszínház (a négy teknőc jelmeze már félig kész! Ez is valami! ), valami fesztivál amiről nem is tudok komolyabb részleteket :D, aztán most meg jött ez a sulfuric acid (kénsav) történet. Ami úgy hangzik, hogy van egy gyár itt a szomszédságban, ami kitalálta, hogy kénsavat fog előállítani, az egyesület meg kitalálta, hogy mi meg majd megakadályozzuk. Egyszóval valami szórólapokat kéne gyártani, arról, hogy mennyire szörnyű ez az egész és emberek tiltakozzatok. Na ebben addig jutottunk, hogy találtunk képeket, amik borzasztóan néznek ki, és néhány balesetet, ami korábbi gyárakkal történt meg. De flyer még ,mindig nem lett belőle. 

Konklúziók:

1.Elképesztően nehéz megmozgatni 10 fiatalt, akik hajnalig buliznak.

2. A török társadalmi helyzet a plazma tévék számában mutatkozik be.

3. 12 embernek kevés 6 darab 3/4 kilós kenyér.

A mai zene pedig stílusosan

 

Hegyek megyek!

2011.10.31. 06:13

 Hello mindenki! 

Tegnap a hegyekben voltunk. Reggel a megszokott 1 órás késéssel hagytuk el Kazanlit és mentünk Mersinbe, ahol Seyhan barátai csatlakoztak hozzánk. Utána Felautóztunk a hegyekbe, de mivel el voltunk késve és még egy csomót tököltünk a vásárlással, ezért nagyon sokáig kocsival mentünk. Utána egész nap ettünk meg csodáltuk a hegyeket meg tavláztunk. Találkoztunk egy pásztor bácsival és a nyájával, utána egész utón hazafelé mindenki hurrogott a kocsiban, mertt nagyon tetszett nekik, ahogy a bácsi kommunikált a nyájával! :)

Na megyek jók legyetek! Puszi ZSé!

Adana

2011.10.30. 06:42

 Sziasztok!

Akkor következzék a beszámoló az adanai utazásról. Reggel felkeltünk Mariával és átbattyogtunk a buszmegállóba, ahonnan némi várakozás után elindult a busz Mersinbe. A vonat 8:00-kor indult, mi 7:53-ra értünk Mersinbe, de mivel úgy tudunk futni, mint maga Forest Gump, ezért elértük a vonatot. A nagyon szép tiszta és igen gyors vonattal 8:49-re Adanában voltunk, ahol Emrah várt ránk az állomáson. Emrah az egyik önkéntes pajtink ismerőse, korábban már találkoztunk vele, amikor jöttek hozzánk Kazanliba Vodkázni :D. Finom friss túrós péksütivel és meggyteával kezdtük a napot. Tudni kell, hogy Törökországban tegnap ünnepelték a köztársaság napját (amolyan augusztus 20 ez nekik) ezért elviekben minden zárva kellett volna, hogy legyen, de a miniszterelnök törölte az összes ünneplést és egyebet a földrengés miatt. Azért voltak, akik egyéni ünnepséget szerveztek maguknak (egy bácsi megállt a közeli Atatürk szobor előtt és elérzékenyülve beszédet mondott neki, majd letörölte könnyeit elővette az ipadjét és továbbment az utcán :D). Néhány kisebb gyülekezetet is láttunk, akik a hazájukat ünnepelték, plusz minden tele volt török zászlóval. Végigsétáltunk a városon, ami azt jelenti, hogy a cipőm talpából legalább 4 cm hiányzik, de totálisan megérte. Megnéztük a bazáros utcákat, az összes kábé 500 éve épült mecsetet, a folyó partot, a Lokum-gyárat meg a nap fő attrakcióját a Központi mecsetet, ami bámulatos volt. Nagyon lenyűgöző. Gyönyörűen és megjegyzem ízlésesen van díszítve, nem úgy mint néhány giccs katolikus templom. Csak ültem ott és úgy éreztem valami felsőbb hatalom figyel. És itt meg kell jegyezni, hogy én nem vagyok vallásos és nem járok templomba, de most valahogy áthatott ennek a dolognak a szellemisége, jobban mint bármelyik katolikus vallási intézményben. Nem kell megijedni, nem leszek muzulmán, csak azért mondom, hogy tudjátok, ha Adanában jártok a mecset kötelező. Aztán Adana kebap. Na ez egy kész lakoma volt, mondjuk 10 líránkba került fejenként, de isteni volt. Igazi adanaiakkal adanai kaját enni. :) Aztán Yusuf lakásában kötöttünk ki, ahol az újonnan vett tavlát ki is próbáltuk. Kétszer győzedelmeskedtem is, aztán nagyon kikaptam Yusuftól :D. Végül este a vasútállomásnál megnéztük az egyik helyi köztársaság napi felvonuló csoport táncát, majd felszálltunk a vonatra és hazajöttünk. Mersinben röpke fél óra és legalább 10 Kurdali-ba tartó busz után sikerült elkapni az egyik Kazanli-i buszt és hazadöcögni vele. 

Hát ennyi.

Konklúziók:

1. A törökök még mindig nacionalisták, de ez nem feltétlen negatívum.

2. Szeretek tavlázni :)

3. A török vonatok gyorsak és igényesek.

4. A lokum finom, meg a cezarye is.

5. Az adanai mecset lenyűgöző.

Jel, amit épp adok magamról

2011.10.28. 07:57

 Sziasztok! Éppen jelt, adok magamról, bár semmi érdekes nem történik itt. Tegnap megcsináltuk a színházhoz a teknősök páncélját Zarjával. Jól szórakoztunk, mert a téglatest alakú papírszemetesekből készítettük őket és mókásan festettünk benne, mikor magunkra húztuk. Aztán elkísértem Zarját Mersinbe, vettünk finom grapefruitot, meg megvettük Zarja buszjegyét Ankarába. Én Mariával megyek a hétvégén Adanába, megnézzük a mecsetet meg minden szépet és jót. Majd mesélek. Közben meglátogattuk a Mersini egyetemet. A többiek a mi 5 perces prezentációnkon kívül szerintem nem nagyon voltak elragadtatva, én azért értettem egysmást a további másfél órás török blablából. De az azt követő részben saját szememmel tapasztaltam, hogy egyes törökök igen ferde szemmel néznek a kurdokra, ugyanis találkoztunk két kurd sráccal, akik büszkén felvállalták, hogy kurdok, és Yusuf elég csúnya szemmel méregette őket, mikor beszélgettünk... Aztán amikor mentünk haza mondta, hogy ne nagyon beszélgessünk ezekkel az alakokkal, mert ők kurdok és nem megbízhatók. Szóval konklúziók:

1. A kurdok nem megbízhatók, de jó fejek. 

2. A mersini egyetem óriási.

3. A teknőcök páncélja vicces.

Reggel van

2011.10.24. 07:20

 Szervusztok!

Épp egy órája, hogy felkeltem, megittam a kávét elintéztem a reggeli teendőket, s most várom, hogy mindenki más is felébredjen, mert kérem itt mindenki álomszuszék. Én a fél napomat letudom, mire a többiek nagy nehezen kikászálódnak az ágyukból. A levegő egy kicsit lehűlt itt is, és jelentem már két pokróccal alszom éjszaka, ami azt jelenti, hogy éjszaka hideg van. A program többnyire nem változik, azt kivéve, hogy az egyik sráctól bézik ismereteket tanulok corel draw-ból. Ma megyünk a mersini egyetemre szórólapot osztogatni az EVS-ről meg az egyesületről. Arra kellett rájönnöm, hogy egy kicsit túl spontánok a török emberek. Speciel erről az egyetemi akcióról tegnap este teázás közben értesültünk. :) Nem jellemző, hogy túlszerveznék a dolgokat. :D. Most kicsit lefagytam... ja tudom. November 8-ától 11-ig Izmirben leszek. Ez Törökország harmadik legnagyobb városa. Elterveztem, hogy megnézem az Atatürk múzejt meg a néprajzi múzeumot is, meg persze, ami még belefér ebbe a két és fél napba! Ez az utazás sincsen túlzottan túlszervezve. Az egyik ismerősömhöz megyek, de még nem biztos, hogy otthon lesz, mert elég mozgalmas a munkája. Azt mondta, hogy no para, ha nem lesz otthon, akkor az egyik barátja kijön elém és náluk alhatok. Na én azért kerestem káucsszörfinget is, hátha... :) Egyébként, annak ellenére, hogy nem szervezik túl a dolgokat mindig megoldódnak a problémák, mármint ahogy a dédi papám mondaná, "Olyan még sose volt, hogy ne lett volna valahogy!" És akkor most ezzel búcsúzom!

Gondolatok :)

2011.10.21. 11:49

 Na akkor Görgő kedvéért egy kis asszociácó-sor :)

Napsütés, tengerpart, rákok, teknősök, tojások, tojásrántotta, If you want you can eat my cucumber :D, Arif, esküvő, Zoli, család, haza, török zászló, tüntetések, Izmir, Berat, zene-film-csere, barátság, facebook, nemszeretem, káposztás tészta, Zolianyu, ajándékok, hűtőmágnes, Mersin, Tarsus, történelem, jelen, Linuxfrissítés, spotify, Georgia, Franciaország, Loire-völgy, kerékpár, kisbusz, városközpont, könyvesbolt, Telling Lies, pszichológia, leadandó, török kölkök, számítógépes játékok, Réka, zongora, Chopin, klasszikus zene, fülhallgató, Creed, szexuális hang, Soho, túrórudi-lapítás, teherautó, dudálás, török közlekedési szokások, disco-busz, Zarja, Let it rain over me, Antalya, hamam, forró víz, masszázs, intim, hűség, mosoly, testbeszéd, félreértések, nyelvtudás, Alican, seytan, vallás, muszlim, parttime-muslim, pia, raki, pálinka, all-inclusive, tánc, kalotaszegi legényes, youtube, flashplayer, számítógép, fotók, Alessandra, aggodalom, szurkolás, siker, öröm, tavla, 4-1, 2x6, nevetés, kikapcsolódás, feszültség, felszabadulás, hullámok, tenger, hajó, kagylók, csigák, herkentyűk, változás, élet, szerelem, szeretet, szív, érzékszervek, önuralom, szórakozás, tánc.

Na most van vége. Remélem mindenki jól van! Puszi Zsofka

 Na a 4. napon kipróbáltam végre a szálloda fürdőjét és a szaunát. A fürdő igazi török hamam, ami azt jelenti, hogy egy szoba, tele márvány kővel, öt darab szökőkútnak tűnő dolog, ahonnan forró víz folyik, és van 5-6 különböző illatú olaj amit a saját vizedbe önthetsz, mert vannak ilyen kis tálkák, amivel öntheted magadra a vizet. Plusz van 4 fekvő hely ahol relaxálhatsz, sőt ha van jó haverod meg is masszíroz :D. 

Utolsó nap még egy utolsó meeting, aztán mindenki elindult haza. Mi is megtaláltuk a megfelelő buszt. Röpke 12 óra alvás-nemalvás után hajnali 4kor megérkeztünk mersinbe, ahol Seyhan várt ránk. Aztán délig aludtam. Most meg tervezem, hogy november elején Izmirbe megyek. Majd még írok, ha lesznek történések. 

Remélem jól vagytok, és mindenki vigyáz magára. Nagyon hiányoztok! Puszi mindenkinek.

Szervusztok!

Október 11-16-ig Antalyában tartózkodik piciny csapatunk, mert cirka egy hónappal megérkezésünk után onörrájvöl(azaz megérkezési) tréningen kell részt vennünk, amit a török nemzeti iroda/ügynökség szervez és ahol az összes, Törökországba érkező önkéntest, aki még nem vett részt onörrájvöl tréningen. Szóval nagy buli ez. Rajtunk kívül vannak itt önkéntesek Gazientepből, Ankarából, Isztambulból, Fetihyeből, Antalyából. Egyébként sok a német és a francia önkéntes, de vannak lengyelek, spanyolok, csehek és szlovénok is. A szállásunk a Worlds Of Wonders Topkapi Palace nevű  5 csillagos szállodában van, aminek egy a hátránya, hogy ez egy ilyen szállodakomplexum kellős közepén helyezkedik el, irtózatosan messze a várostól. Olyan ez, mintha egy aranykalitkába lennénk bezárva, merthogy all-inclusive ellátás van, még a piát is ingyen kapjuk, de nem találkozunk az igazi Antalyával vagy a helyi emberekkel, csak a kegyetlensok német-holland-angol-török túristával.

A program a következőképpen alakul:

1.nap: megérkezés (nekünk ez egy cirka 12 órás buszút plusz egy óra a helyi közlekedéssel: itt meg kell jegyezzem, hogy a török buszok igen jók. Van videó, kényelmes alvós hátradölthetős szék meg minden.) Este fullos vacsi (svéd asztal van minden étkezésnél, szóval azt eszel, amit akarsz, de tényleg. Olyannyira, hogy néha nem tudom eldönteni, mindent meg kell kóstolni alapon... Aztán visszafogtam magam, hogyhát mégse egy vizilót várjatok a reptéren és úgy döntöttem, hogy csak keveset eszem, amolyan extrás diétán vagyok tehát.) Aztán meeting. A mersini csapat önmagához híven nem tudta, mikor mi van, szóval szimpla fél órát késtünk a meetingről. De a trainerek nem haragudtak, egyébként sem volt kitáblázva, hogy mersini, azaz török idő szerint (A török idő azt jelenti, hogy minden egy, esetleg kettő, de esetenként 4 órával a megbeszélt időpont után történik) vagy európai uniós egyeztessük óráinkat idő szerint gondolják a meetingeket.

2. nap: Meeting orrvérzésig, de egészen izgalmas normális témák. Este film, ami vicces, humoros, és tetszett.

3.nap: Meeting délelőtt. Az egyik csoportban konfliktuskezelés, a másikban némi kultúrsokk videón keresztül, de nincs hangfal mert az elromlott :D. Délután gyors buszos városnézés hello tourist jelleggel. Megtekintettük a vízesést, amely a tengerbe zuhan :D, illetve Antalya óvárosát is megnéztük, ahol bazár van meg mecset. Elég rohanós volt, de szép. Nekem az egyik kiszögellés tetszett a legjobban, ahol a tengerre lehetett látni és szemben a hegyek vad sziluettje látszódott. Aztán a másik, ami még tetszett ebben a napban, hogy Berat az egyik igen jó humorral megáldott mentorunk, megtanított Tavla-zni. Itt mindenki tavlat (más néven backgammon) játszik, úgyhogy ez igen hasznos lehet az elkövetkező egy hónapra nézve, még akkor is ha nem teljesen értem az összes szabályt. Este meg iszogattunk, néptáncot tanultunk, aztán alvás.

4.nap: most itt ülök az ágyon és pötyögöm be az eddigi eseményeket. Majd az utolsó két nap történetét is megkapjátok.

 

Napi tanulság:

1. Sose higgy a törököknek, ha távolságokról van szó, mert 3 milliószor nagyobb országban élnek mint te és nekik más fogalmaik vannak a közelről, mint Neked. Erre akkor jöttünk rá Danival, a magyar-román sráccal, amikor megkérdeztük Seyhan-t (főházigazdi Kazanliban), hogy mégis mennyire van messze Antalya Mersintől. Erre ő csak legyintett, hogy 'ÁÁ tök közel van!”, ezután derült ki, hogy ez a „közel” ez kérem szépen 12 óra buszút fél éjszaka plusz fél nap. :)

Aztán az egyik önkéntes pajtival be akartunk menni egy picit a „közeli” bevásárlóközpontba, mert neki kellett fejfájáscsillapító én meg elkísértem. Hát ez a Beratáltal közelinek tituált bevásárlóközpont cirka másfél óra sétánkba került. Plusz mire odaértünk Rosa fejfájása el is múlt, de azért jót sétiztünk meg kacaráztunk a helyzeten. Közben kirabolhattunk volna körülbelül 3 boltot, ha akarjuk, mert amikor bementünk és elkezdtünk kiabálni, hogy HHELLLOO, HELLO Burda bir kisi var mi? magyarán Van itt valaki? akkor kábé 20 perc múlva dugta ki a fejét valaki a szomszédos lakásból, hogy mégis mit szeretnénk? :D

Na most már tényleg befejezem. Legyetek jók puszi mindenkinek! Borzasztóan hiányoztok!

Koncert meg miegymás

2011.10.06. 15:43

 Sziasztok!

Történések vannak, úgyhogy írok :). Tegnap délután elmentünk Mariával, a bolgár lánnyal a mersini plázába "soppingolni". Úgy kezdődött a dolog, hogy Kazanlivól bementünk Mersinbe. Namost Mersin igencsak nagy város, ezért sok helyi buszjárat van.   Mi megtaláltuk, ami Forum( pláza neve) felé visz, igenám, de kicsit tovább maradtunk a buszon mint kellett volna, mert a buszsofőr elfelejtett szólni nekünk, hogy lányok szálljatok ám le, mert én kimegyek ám a halálba még ezután a megálló után. Szóval fennmaradtunk a buszon és egyre kijjebb és kijjebb értünk a városközpontból, amikor már túl sok benzinkút mellett elhaladtunk megkérdeztem a buszsofőrt, hogy mégis hol a fészkes rákfészekben vagyunk???, erre ő a fejére cspott és mondta hogy bocsibocsibocsi, elfelejtettelek titeket, de ha most leszálltok röpke 18 perc alatt visszaértek a forumhoz :D. Úgyhogy leszálltunk a buszról felszálltunk a másik buszra és egy órával a tervezett időpont után megérkeztünk a plázához, ahol megállapítottunk hogy minden nagyon drága, és hogy rengeteg a bolt :). Ezután visszamentünk a kazanli buszmegállóhoz, ahol találkoztunk volna a többiekkel, csakhogy ezek a fránya törökök még az egyetemistáknál is notóriusabb késők, ezért vártunk a többiekre egy órát, majd kaptam egy sms-t Seyhantól (főházigazdi), hogy ugyan sétáljunk már el a postáig, mert inkább oda jönnek elénk. Azért volt találka, mert tegnap volt az internesönál tanárok napja, amiről mi nem tudunk odahaza, legalábbis nekem új volt. Itt viszont ünneplik, ezért elmentünk a mersini tanárok napjára a koncertekre. A koncerten 3 együttes lépett fel és rá kellett jönnöm, hogy a törökök irtó jól tudnak bulizni a helyi zenére, szóval nagy nacionalisták. Otthon ha van egy ingyen koncert a magyar együttesekből két nyugger néni integet az első sorban és sírva mondja a szöveget az adott zenekarral, a többiek meg karba tett kézzel várják, hogy valami angol zene de legalábbis minőségi zene legyen már. Namost itt ahogy megszólalt az első hang az énekes/énekesnő szájából az emberek rohantak a színpad elé, és táncolták a helyi néptáncot, amit szintén mindenki ismer (igaz nem is bonyolultabb az egyszerű csárdásnál). A végén már az egész nézőtér a színpad előtt toporogva táncolt, alig fértek el. A hangulat fergeteges volt. Főleg az utolsó énekest élveztem, neki a beszédhangja is bámulatosan szép volt. Az este végén Balikekmek-eltünk egyet, ami azt jelenti hogy füstölthalas kenyeret ettünk kétpofára, mert borzasztó finom volt.

Azután ma kreatívkodtunk ismételten. Ami mókás így csapatban. Reggel Raabi( tuniszi kölök-kicsit disabled szegény, de azért aranyos. Mindig azt mondoatja hogy of course of course édes mindegy mit kérdezel tőle ez a válasz vagy az, hogy it okay! :) )... Szóval raabi meg én a nyakunkba vettük a szomszédságot, hogy némi használatlan ruhanemű után nézzünk a vörksophoz.(Táskának tolltartónak meg miegyébnek teljesen tökéletes a használt ruha.) Kicsit féltem ettől, mert nem tudtam hogy fognak hozzáállnni ehhez a népek. Azt hittem vagy száz helyre el kell mennünk erre becsöngettünk a második lakásba, elmondtam kik vagyunk és mit akarunk erre a bácsi meg a felesége behívtak teázni és még a teát ittuk, csak hordták hordták a sok ruhát, megraktak egy egész nagy szemétgyűjtős zsákot, szóval ennyi volt a küldetés mission completed, :D. Plusz mmég egy kiló (és ezt most szó szerint kell érteni) Egy kiló=egy zacskó teát is kaptunk ajándékba! Mókás volt nagyon. Áthívtam őket kávézni, de nem tudom eljönnek-e. Amúgy látnotok kellett volna a lakást! Tele volt minden arannyal meg a fiaik esküvői és katonai képeivel. Elég giccs volt plusz itt a nagy semmi közepén, egy hatalmas plazma tévé volt a lakásban. Nem rossz szociográfiának sem ez a hely. :)

NA mára ennyit. SZERETEM A TÖRÖK EMBEREKET!! :)

Kreatív vörksop nap

2011.10.04. 23:50

 Sziasztok!

Tudom, tudom, régóta nem írtam, mea culpa, de elég gyorsan történnek itt a dolgok. Tegnap bevásároltunk a kreatív utcában! Vissza kell oda mennem, olcsó és fantasztikus :D. Közben Zarjával elég jól szórakoztunk a saját hülye poénjainkon. A mai nap a kreativitásé volt. Kisebb-nagyobb sikerrel megpróbáltuk felhasználni a szemetet, amit a parton találtunk. A lényeg, hogy szeretnénk egyfajta piacot csinálni a két hónap végén, abból amit sikerül összehozni. Szegény Zarja a nap elején sík ideg volt, mert valamiért úgy gondolta, hogy nem leszünk készen semmivel. Aztán mindenki beindult és tök jó dolgokat csináltunk, legalábbis szerintem.

A mai nap tanulságai:

1. DON'T PANIC ZARJA! ('Ne pánikolj Zarja!')

2. If the market won't succeed we'll give the stuff to the children. :D:D (' Ha nem veszik meg a cuccokat, akkor a gyerekeknek adjuk') Nekik úgy is jóó :D

3. A szemét hasznos.

 NA itt vagyok. A többiekkel épp sztend báj mí karaokízunk, de én azért visszatértem befejezni a bejegyzést. Szóval ma a kreativitás jegyében telt a nap. Délelőtt a kis erdőfoltban takarítottunk, aztán söröskupakokat mostam meg üvegeket. Ás most karakokíí, meg este szalsza buli csók gyermekeim.

Mellesleg, asszem én vagyok a világ legrosszabb óvónéni-jelöltje, de tegnap legalább 20 különböző okkal csuktuk a gyerekek orra előtt be az ajtót, de nagyon nyomulnak!!! Azért édesek. A fejembe vettem, hogy megkérdezem mit szoktak játszani, és tanítsanak valami helyi játékot nekem :). 

Na most télleg megyek, mert a hangulat a tetőfokára hágott a jelló szábmárínben élünk éppen :D! 

Beindul a wörking

2011.09.30. 16:57

Sziasztok!

Ne haragudjatok, hogy nem írok mindennap, de amikor nem írok, akkor a szemétszedésen és az esti teázáson kívül nemigen történik semmi. Viszont tegnap beindult a fantáziánk és kreativitásunk Zarjával, a szlovén leányzóval így ma összeszedtünk minden szemetet, amit kicsit is használhatónak tartottunk és létrehoztuk a saját kreatív sarkunkat a lakásban. Jelenleg 60 söröskupak, 49 műanyag üveg kupak és egy csomó üvegdarab ezen kívül számtalan rakis üveg vár feldolgozásra :). Alessandrával, az olasz leányzóval kitaláltuk, hogy trash party-t (szemét partit) rendezünk, mint tevékenységünk nagy durranása, ahová elhívjuk a helyieket és megmutatjuk mit műveltünk a két hónap alatt beleértve a kreatívkodást, meg bulizunk velük egy nagyot közösen, szemetelés nélkül. :D Na megjöttek a helyi kisgyerekek és asszem át is adom nekik a gépet! Majd folyt köv, ha elmentek.

Puszillak Titeket! Zsé 

Kizkalesi

2011.09.24. 19:36

 Sziasztok!

Tegnap este bícsparti volt vicces játékokkal sok nevetéssel és hullócsillag-nézéssel. Nagyon jól éreztük magunkat. Aztán ma reggel elindultunk Kizkalesiba. Ez egy vár, ami a tenger közepén fekszik. Csodálatos volt. 3 órát kell utazni hozzá, de nem vészes, mert abszolúte megérte a látvány. Plusz delfines vízibicajokkal mentünk át. Vicces volt nagyon, mert amikor rosszul fordultunk, akkor olyan volt mintha nem is tekernénk a biciklit. Kizkalesiban ugráltunk nagyokat a mólóról a vízbe, meg megnéztük a várat, aztán megkajáltunk a tengerparton és most itt vagyok. Ezen kívül nem történt ma semmi különös, szóval most nem szaporítom tovább a szót. Puszi: Zsófi

Várjatok gondolkodnom kell!

2011.09.22. 16:14

 Na helló! Tudom, hogy nem vagyok a legmegbízhatóbb blogvezető, de majd ha régebbi lesz a jogsim, akkor talán ügyesebb leszek. Szóval nézzük a délelőtti történések ugyanazok, általában szemetet szedünk a parton, de a minap például én kisikáltam helyette a lakóhelyünket, mert a tengerparthoz hasonlítani a homok mennyiségét tekintve. :D A fiúkkal kitaláltuk, hogy a  parton talált traktorgumiból virágos kertet csinálunk a ház elé, de végül homokozó lett belőle a gyerekeknek. Szeretnek odajárni, szóval mission completed. Aztán ma a szemetes zsákokat raktuk kábé egy helyre, hogy könnyebb legyen elszállítani őket. Elmentünk egész a tengerpart végén kiszögellő sziklákig, ahol legnagyobb meglepetésünkre két delfinnel is találkoztunk. :) Nagyon szépek voltak, persze nem jöttek túl közel, szóval a Szabadítsátok ki Willy-t és egyéb delfinsztorik most egyelőre váratnak magukra. Aztán tegnap este voltunk nargile-zni, ami a vízipipa itteni neve. Nagyon jó volt, de azért mindenki fáradt volt a nap végére ezért hazajöttünk. Hát most kábé ennyi jutott eszembe.

Benyomások:

1. nagyon sok a szemét

2. a légy is sok

3. Tudok szlovénul, portugálul, oroszul, macedónul, olaszul, franciául és angolul elküldeni vkit a p**a :)

Hát ennyi!

hát az nincs

2011.09.21. 06:27

 Sziasztok!

Minden nagyon rendben van, egy kicsit asszem megfáztam, mert nincs rendes takaró, de tegnap találtam egy nagy köteg plédet, majd ma kimosok egyet és akkor lesz az is. Az elektromosság még mindig a horror filmekre emlékeztet. Csörög zörög és néha nincs áram. Viszont van egy kutyánk! Elneveztem EVS-nek és nagyon szeret minket, az őt néha megkaparintó török gyerekeket már nem annyira. Tegnap a ház körül takarítottunk, Gyerekek! Hogy mennyi csipeszt és fültisztító pálcikát találtam! Mostmár nyitok valami kidobtad, te állat? nevű boltot, ahol vissza vásárolhatják a kidobott termékeket az emberek :D. Még mindig nagyon jó a társaság a levegő egy kicsit lehűlt, így elviselhetőbb. Viszont rettenetesen sok a légy, amiktől egyszerűen képtelenség bármit is csinálni. De már van kill the flies táncunk és sok vicce azzal kapcsolatban, hogy, ki hány legyet tud egyszerre lecsapni és képzeljétek egyelőre az enyém a házi rekord, mert becsuktam a lap-top tetejét :D (-12 légy) Végül a fészbukon vannak képek, de majd válogatok is néhányat is. Asszem egyelőre most ennyi.

Új észrevétel:

1. Itt árulnak rikító zöld, rikító rózsaszín csirkét is. Eszméletlenül randa! Én nem tudom! Ezeket befújják-e vagy mit csinálnak velük, de maradok a természetes színű csirkéknél.

2. A török srácok rámenősek és meg kitartó vagyok! SZERETLEK BABÁM! 

3. több észrevétel nincs :).

4. kommenteljetek, hogy tudjak rólatok én is :D

Dolmus és egyéb fincsiségek

2011.09.18. 07:49

 Hát akkor kezdjük a tegnap előtti eseményekkel! Délután még bementünk kicsiny, de annál lelkesebb csapatunkkal Mersinbe. Dolmussal mentünk, ami olyan mint egy kisbusz és kábé minden sarkon dudál egyet, innen tudják az emberek, hogy fel kell szállni. Mókás volt, mert itt is állnak emberek a buszon, de ezt nem szabadna. A lényeg az, hogy átengedtem a helyem egy néninek, ezért én is álltam fél úton(, ami nem hosszú idő kábé fél óra, de sokkal kényelmesebb volt mint a Baja-Szeged nyuggerjárat) és egyszer csak az összes álló leguggolt körülöttem én meg nem tudtam mi a franc van, ez valami játék vagy mi? Aztán persze leguggoltam én is szolidaritásból, és kiderült ezt azért csinálták, mert jött a rendőr, és ha a busz több embert szállít, mint amennyien le tudnak ülni akkor keményen megbüntetik a sofőrt :D:D. 

Mersin nagyon jó volt, voltunk bazárban megnéztük az ottani kikötőt is. 

Tegnap: nagyjából nyolc körül mentünk ki tengerpartot takarítani. Találtam 20 cipőt miután a papucsom elszakadta magát, de végül egyiket sem fogtam be, gondoltam veszek inkább újat. Dolgoztunk kábé 2 órát aztán fürödtünk egy nagyot a tengerben. Délelőtt mindenki ejtőzött, aztán megnéztük a kazanlii piacot, ami elég kicsi volt de vettem magamnak papucsot legalább. Aztán török óra, szupi volt mindent tudtam :D:D:D:D. Végül este teknőc vadászat- sikertelen csak bazi nagy rákokat láttunk :D. Végül Mentorunk Arif szülinapját ünnepeltük meg! 

Mára ennyi mennem kell öltözni! Cuppa Zsé

 Sziasztok Ti mind, akik olvassátok majdan! Megérkeztem Mersinbe tegnap! A reptéren azonnal összetalálkoztam a Szlovén leányzóval, aki nagyon aranyos, csakúgy mint a többiek, akkikel 4 órán belül találkoztunk a repülők megérkezésének idejétől függően. A házigazdák nagyon kedvesek, és úgy érzem már ezalatt az egynap alatt többet fejlődtem törökből, mint a három éves tanulmányaim alatt. :D NAgyon jól érzem magam, klassz kis csapat van. Ahogy mindenki megérkezett és bepréselődtünk az olds cool buszba,( amiről lesz majd kép is :) ) egy telefonhívás után belecsöppentünk egy szülinapi partyba. Nem is akármilyenbe, mert az egyik adanai szórakozóhely tulajának a fia ünnepelte az xy szülinapját. Volt hegedűs meg dobos meg klarinétos meg citerás, szóval egy komplett zenekar és a helyi hvcs alakulat (akik valójában a házigazdáink) szolgáltatta a zenét, volt tánc is meg kaja kóstolás ja meg rakiivás is. Aztán nagy nehezen hazaszabadultunk, megjegyzem ekkor már hajnali 4 óra volt. Seyhan még gyorsan megmutatta a tengerpartot, ahol majd dolgozni fogunk. Végül a házigazdák részéről jópár cigi és némi beszélgetés keretében 5 órakor mindenki bekerült a saját ágyába :). Most meg felébredtem és kitatkarítottam. Egyelőre ennyi. 

Első benyomások:

1. A törökök vendégszeretők.

2. A törökök sokat cigiznek, legalábbis akikkel eddig találkoztam (ca. 30 ember) azok közül mindenki cigizett... :S

3. Sok a motor :)

süti beállítások módosítása