Sziasztok!

Tegnap reggel megérkeztem Izmirbe! Miután Seyhan reggel elfuvarozott Tarsusba a reptéri buszhoz, felszálltam az Izmiri repülőre és egy és egy negyed órával később landoltam az Izmiri Adnan Mendres reptéren. Háromnegyed óra és egy sajtos perec után felszálltam a 202-es számú autóbuszra ami a Göztepe kompmegállóig vitt, ahol találkoztam vendéglátómmal Suleymannal. :) A srác nem csak a régi oszmán szultánok nevét viseli, hanem télleg ász kölök. Megszereltük a defektes kerekét a bicaján és nekivágtunk a városnak. Megnéztük a liftet, amit 1970-ben építettek és még most is tök jól működik, felvisz egy viszonylag magas pontjára a városnak, ahonnan nagyon szép a kilátás. Aztán bementünk a belvárosba megnéztük az óratornyot meg megpróbáltuk bejutni a bazárba, de mivel bayram van, mindenki ott volt és biciklivel lehetetlenség volt megmozdulni a tömegben szóval továbbtekertünk és megnéztük helyette az Atatürk múzeumot, meg üldögéltünk kicsit a tengerparton. Nagyon megszerettem ezt a várost, bár ez lehet annak is köszönhető, hogy végre bicajozhattam, mert mér nagyon hiányzott a kerékpár. Az Atatürk múzeum igen szép volt, de nem volt túl interaktív, szóval elolvastuk az infokat, megnéztük a csudaszobákat, majd kijöttünk, de legalább ingyenes volt. Este bevásároltunk és főztem egy körris csirkét, ami igen jól sikerült majd megnéztük a Kaybedenler Külübü című filmet, amin nagyon jól szórakoztam. 

Konklúziók:

1. Izmirben biciklizni jó.

2. Nem szeretem a hatalmas hömpölygő embertömegeket, de jól lehet portréfotózni bennük.

3. Imádom a gránátalmát. :)

Na csókoltatlak titeket! Zárásul Coldplay: U.F.O.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.