Sziasztok! Éppen jelt, adok magamról, bár semmi érdekes nem történik itt. Tegnap megcsináltuk a színházhoz a teknősök páncélját Zarjával. Jól szórakoztunk, mert a téglatest alakú papírszemetesekből készítettük őket és mókásan festettünk benne, mikor magunkra húztuk. Aztán elkísértem Zarját Mersinbe, vettünk finom grapefruitot, meg megvettük Zarja buszjegyét Ankarába. Én Mariával megyek a hétvégén Adanába, megnézzük a mecsetet meg minden szépet és jót. Majd mesélek. Közben meglátogattuk a Mersini egyetemet. A többiek a mi 5 perces prezentációnkon kívül szerintem nem nagyon voltak elragadtatva, én azért értettem egysmást a további másfél órás török blablából. De az azt követő részben saját szememmel tapasztaltam, hogy egyes törökök igen ferde szemmel néznek a kurdokra, ugyanis találkoztunk két kurd sráccal, akik büszkén felvállalták, hogy kurdok, és Yusuf elég csúnya szemmel méregette őket, mikor beszélgettünk... Aztán amikor mentünk haza mondta, hogy ne nagyon beszélgessünk ezekkel az alakokkal, mert ők kurdok és nem megbízhatók. Szóval konklúziók:

1. A kurdok nem megbízhatók, de jó fejek. 

2. A mersini egyetem óriási.

3. A teknőcök páncélja vicces.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.