Sziasztok!

Akkor következzék a beszámoló az adanai utazásról. Reggel felkeltünk Mariával és átbattyogtunk a buszmegállóba, ahonnan némi várakozás után elindult a busz Mersinbe. A vonat 8:00-kor indult, mi 7:53-ra értünk Mersinbe, de mivel úgy tudunk futni, mint maga Forest Gump, ezért elértük a vonatot. A nagyon szép tiszta és igen gyors vonattal 8:49-re Adanában voltunk, ahol Emrah várt ránk az állomáson. Emrah az egyik önkéntes pajtink ismerőse, korábban már találkoztunk vele, amikor jöttek hozzánk Kazanliba Vodkázni :D. Finom friss túrós péksütivel és meggyteával kezdtük a napot. Tudni kell, hogy Törökországban tegnap ünnepelték a köztársaság napját (amolyan augusztus 20 ez nekik) ezért elviekben minden zárva kellett volna, hogy legyen, de a miniszterelnök törölte az összes ünneplést és egyebet a földrengés miatt. Azért voltak, akik egyéni ünnepséget szerveztek maguknak (egy bácsi megállt a közeli Atatürk szobor előtt és elérzékenyülve beszédet mondott neki, majd letörölte könnyeit elővette az ipadjét és továbbment az utcán :D). Néhány kisebb gyülekezetet is láttunk, akik a hazájukat ünnepelték, plusz minden tele volt török zászlóval. Végigsétáltunk a városon, ami azt jelenti, hogy a cipőm talpából legalább 4 cm hiányzik, de totálisan megérte. Megnéztük a bazáros utcákat, az összes kábé 500 éve épült mecsetet, a folyó partot, a Lokum-gyárat meg a nap fő attrakcióját a Központi mecsetet, ami bámulatos volt. Nagyon lenyűgöző. Gyönyörűen és megjegyzem ízlésesen van díszítve, nem úgy mint néhány giccs katolikus templom. Csak ültem ott és úgy éreztem valami felsőbb hatalom figyel. És itt meg kell jegyezni, hogy én nem vagyok vallásos és nem járok templomba, de most valahogy áthatott ennek a dolognak a szellemisége, jobban mint bármelyik katolikus vallási intézményben. Nem kell megijedni, nem leszek muzulmán, csak azért mondom, hogy tudjátok, ha Adanában jártok a mecset kötelező. Aztán Adana kebap. Na ez egy kész lakoma volt, mondjuk 10 líránkba került fejenként, de isteni volt. Igazi adanaiakkal adanai kaját enni. :) Aztán Yusuf lakásában kötöttünk ki, ahol az újonnan vett tavlát ki is próbáltuk. Kétszer győzedelmeskedtem is, aztán nagyon kikaptam Yusuftól :D. Végül este a vasútállomásnál megnéztük az egyik helyi köztársaság napi felvonuló csoport táncát, majd felszálltunk a vonatra és hazajöttünk. Mersinben röpke fél óra és legalább 10 Kurdali-ba tartó busz után sikerült elkapni az egyik Kazanli-i buszt és hazadöcögni vele. 

Hát ennyi.

Konklúziók:

1. A törökök még mindig nacionalisták, de ez nem feltétlen negatívum.

2. Szeretek tavlázni :)

3. A török vonatok gyorsak és igényesek.

4. A lokum finom, meg a cezarye is.

5. Az adanai mecset lenyűgöző.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.